Egy kis éghajlattan…
Hazánk éghajlata mérsékelten szárazföldi (nedves kontinentális) és szárazföldi (száraz kontinentális), amelyet nagyban befolyásol a kelet-európai szárazföldi (kontinentális), a nyugat-európai óceáni és a földközi-tengeri mediterrán éghajlat. És persze befolyásolja a medencefekvés is. Magyarország (Trewartha rendszere szerint) a hűvös éghajlatok tartományában, azon belül is a "kontinentális éghajlat hosszabb melegebb évszakkal" altípusban helyezkedik el.
Kisebb különbségek figyelhetőek meg az egyes régiók éghajlatában is, az ország nyugati részén a napsütéses órák éves átlaga 1700 körüli, míg a Duna-Tisza közén a 2100 órát is eléri. De hasonló a helyzet az évi átlagos csapadékkal is, keleten jellemzően 500 – 600 mm, de nyugaton a 600 – 800 mm-t is elérheti még a szárazabb években is. A havas napok számát pedig a téli csapadék és hőmérséklet mellett nagyban befolyásolja a domborzat, átlagosan 15 és 30 nap között van, de a középhegységeink északi lejtőin és fagyzugos helyeken elérheti a 100 napot is. Leggyakoribb és legerősebb az északnyugati szél. Az évi középhőmérséklet 10°C körüli, a januári -1,7°C, a júliusi +20,5°C.
A helyi éghajlatot (mezo- és mikroklíma) a domborzat, a talaj, a természetes növénytakaró, a mezőgazdasági termelés és az emberi tevékenység (fásítás, öntözés, légszennyezés stb.) és az épített környezet együttes hatása módosítja.
Ennek az igencsak összetett rendszernek az ismerete mellett kell figyelembe venni a pálmák fagytűrését és a télállóságát, amelyet szintén számtalan tényező befolyásol…
Hónyomás a kínai kenderpálmán (Trachycarpus fortunei)
Fagytűrés és télállóság…
A pálmafélék az alacsony hőmérsékletet eltérő mértékben viselik el, amelynek elsődleges okát a növények eredetében és földrajzi elterjedésében kell keresni.
A mérsékelt égövről származó, kiváló fagytűrésű növények tág hőmérsékleti értékek elviselésére képesek, amely a rövid ideig tartó fagypont feletti alacsony hidegkezeléssel (akklimatizáció) előidézhető. (Ennek van egy igen hasznos hatása a növénykereskedelemre: a hosszú utazással hazánkba kerülő vágott virágok és cserepes növények azért is utaznak gyakran hűtött konténerben, mert így életfunkcióik lelassulnak, és egészen addig szépek maradnak, míg otthon, a meleg lakásban a vázába vagy a szobába nem tesszük őket.)
A pálmaféléknél – mint minden más növény esetében is – a genetikai determináltság mellett egy sor biokémiai folyamattól is függ, hogy tavasszal újra hajtani kezd, vagy néhány határozott fejszevágás után vihetjük a komposztálóra.
A fagytűrésre számtalan konkrét definíció van, a lényeg leginkább az, hogy mi egy adott hőmérsékleti tartományon belül az az időtartam, amit a növény el tud viselni maradandó károsodás nélkül. Ebből könnyedén következtethetünk arra, hogy ez biztosan nem lehet fix érték, hiszen például a fonalas legyezőpálma (Washingtonia filifera) bár néhány órán keresztül el tudja viselni a -16°C hőmérsékletet, de a hosszan tartó -4°C-on elpusztul. Ettől függetlenül persze megadható egy olyan érték, amelyet komolyabb károsodás nélkül túlélhet, de a túlélési esély az idő múlásával folyamatosan csökken.
A télállóság ennél kicsit összetettebb fogalom, ez alatt a növénynek azt a tulajdonságát értjük, amely képessé teszi a tél viszontagságainak károsodás nélküli elviselésére. Ennek egyik legfontosabb eleme a fagytűrés, de befolyásolja sok más tényező is, mint a hóval borítottság ideje vagy a hónyomás, a szél hűtő hatása, a téli csapadék – különös tekintettel az ónos esőre, annak tömege és az általa okozott oxigénhiány miatt –, a páratartalom,a téli napsütés, a hőingadozás… Ha nagyon egyszerűen szeretnénk fogalmazni, akkor télálló az a kiültetett pálma, amely tavasszal is életben van. Szóval végül is a Washingtonia filifera bizonyos mértékig elviseli a fagyot, de ezzel Magyarországon pont nem megyünk semmire, a hazai telet már nehezebb teljesíteni, mint némi fagyot kibírni károsodás nélkül. Fagytűrő, de nem télálló, legalábbis nálunk nem.
Ha már az on-line piactereken gyakran árult Washingtoniánál tartunk, akkor megemlítem, hogy bicskanyitogató az a jellemzés, amellyel próbálják eladni ezeket az amúgy nagyon vonzó megjelenésű növényeket. Egyre több helyen olvasom, hogy télállóként hirdetik ezt a két fajt (W. filifera és W. robusta), lényegében csak egy valamit felejtenek hozzátenni, hogy télálló Arizonában és Mexikóban vagy a kimondottan enyhe telű vidékeken, de itt semmi esetre sem.
A vészjósló sötét foltok a néhány napig tartó fagy során -3,8°C hőmérsékleti minimumnál
már megjelentek, a fagykár szinte garantált. (Washingtonia filifera)
Egy kis növényélettan…
Ősszel a hőmérséklet és a fényintenzitás folyamatos csökkenésével a pálma a genetikai adottságaitól függően egyre fagytűrőbbé válik. A növény anyagcseréje megváltozik, egyes stressz-indukálható gének bekapcsolnak, és emellett a fejlődéshez, növekedéshez szükséges gének működése pedig gátlódik. A hideg hatására megváltozik a sejtmembránok (sejthártya) szerkezete, zsírsav összetétele, a szövetek hormon-, oldható szénhidrát-, aminosav - és fehérjetartalma és enzimaktivitása is.
A 0°C alatti hőmérsékleten a növény sejtjei között, illetve a sejtekben lévő víz megfagy(hat). Ez abszolút számmal nem jellemezhető hőmérsékleti érték, hiszen a víz nem tisztán, hanem oldatként van jelen a növényben.
Abban az esetében, ha csak a kevesebb oldott anyagot tartalmazó sejtközötti járatokban lévő víz fagy meg, és ez a sejtekre nem terjedt át, akkor a hőmérséklet emelkedése, a felengedés után folytatódik (vagy folytatódhat) a normális élettevékenység. Ettől függetlenül ez komoly veszélyt jelenthet a növényre, mert a sejtekben lévő víz a fagyás során részben a sejtközötti járatokba áramlik, nő a sejten belüli oldatkoncentráció, így a sejten belüli fagyáspont is, de egy szint után a sejtekben tulajdonképpen vízhiány és száradásos jelenség lép fel. Emellett a sejtet és annak alkotóit körülvevő membránok rugalmassága is csökken, szerkezetük romlik. Továbbá a víz megfagyásával párhuzamosan a sejtekben és a sejtközötti járatokban lévő gáz felszabadul, ami a sejt számára nélkülözhetetlen oxigén eltávozásához, végül a sejtek fulladásához vezet.
A fagyás során a sejten belül a jégkristályok megjelenése viszont eleve végzetes hatású, mert a kristályok közvetlenül roncsolják a növényi sejt membránrendszerét.
Hogy ne legyen a dolog túl egyszerű, az sem mindegy, hogy a lehűlés fokozatosan következik be, vagy hirtelen. A fokozatos lehűlés során kevés nagy méretű és nagyobb mechanikai kárt okozó jégkristály, gyors lehűlés esetén pedig több, kisebb méretű jégkristály keletkezik, kisebb kártétel mellett. Ez utóbbi leginkább egy laborban történik meg, vagy gyorsfagyasztás során az élelmiszeriparban. A többször visszatérő, de nem teljes felengedés során csak a mikrokristályok olvadnak fel, és a visszafagyás következtében nem új mikrokristályok keletkeznek, hanem a nagyobb jégkristályok méretét tovább növelik. Hasonló megtörténhet a laboron kívül is.
De a növényeket nem csak a hideg, hanem a hirtelen bekövetkező felmelegedés is károsítja. Ekkor a sejtek közötti víz elpárolog, és az időigényes rehidratálódás - amely során a sejt újból vizet vehetne fel, hiszen a sejtközötti járatokba a fagyáskor a sejten belülről már kiáramlott - elmarad, és a pálma gyakorlatilag elszárad. A gyors felmelegedés kiküszöbölése miatt szükséges a pálma téli árnyékolása…
Hogyan befolyásolható a télállóság…
Merthogy befolyásolható.
A meleg éghajlatról származó növényeket már a nyár folyamán felkészíthetjük a tél megpróbáltatásaira. A tavasz végén kijuttatott tápanyag és gyakori nyári öntözés hatására intenzív növekedésnek indulnak, így őszre befejezik fejlődésüket, vagy legalábbis lelassulnak. Emellett a fényintenzitás csökkenése és az alacsonyabb hőmérséklet hatására is nyugalmi állapot áll be.
Az élettelen fizikai és kémiai hatások (abiotikus tényezők, mint a fagy, szárazság, magas hő…) által okozott stressz hatására bekövetkező károsodások egymással sok hasonlóságot mutatnak. A fentiek alapján tehát fagy vagy szárazság hatására vízhiány alakul ki a sejtekben. Ez azért is örvendetes, mert kereszt-tolerancia hozható létre akklimatizációs kezeléssel, a szárítás fagytűrést eredményez. Na, ezért olvasható sok egzóta esetében az a hidegtűrés kapcsán az a kitétel, hogy „száraz körülmények között”.
A pálmák – mint általában a lomblevelű örökzöldek – számára védelmet kell biztosítani a téli napsütés perzselő hatása, a szárító hideg szél ellen, ezért telepítéskor eleve olyan helyet kell választani a kertben, ahol a téli árnyék és a szélvédelem is biztosított. Jó vízmegkötő talajon nehéz lenne biztosítani a száraz körülményeket, ezért ott ültetéskor a jó vízelvezetés biztosítása javasolt (pl.: az ültetőgödörben sóder bekeverésével.)
A télállóság befolyásolható a fagytűrés befolyásolásával (ilyen lehet a nyár végi-őszi kálium-trágyázás, vagy a talajnedvesség mérséklése), másrészt a már felsorolt, a hazai telekre jellemző időjárási viszontagságok csökkentésével vagy éppen kizárásával, amelyről az előző, A pálmák téli védelme című bejegyzésben már említést tettem. Ráadásul a fagytűrés egységesen a növény minden részére nem vonatkoztatható, lényegesen jobb a levél ellenállása, mint a gyökérzeté. Ezért bírja kevésbé a hideget a cserépben nevelt növény, mint a kiültetett, de tovább nem bonyolítanám, így is megtisztelő, hogy végigolvastad…
Indiai kenderpálma (Trachycarpus takil), minimális téli védelemmel.
A talajt 30 cm magasan lomb borítja.
Szóval nem sok értelme van annak a kereskedelmi stratégiának, hogy: „Figyejjé’, ez bírja mínusz tizennyócig…”. A fagytűrés, mint tulajdonság ennél kicsit bonyolultabb, a sejtek felépítése és működése, a szezonális hőadaptáció és az azt befolyásoló növényi hormonok – mint az abszcizinsav –, illetve a növény, mint rendszer pontos megértése némi utánaolvasást igényel egy sejttan, egy növénytan és egy növényélettan tankkönyvből…
