Füvészkerti séta

Néhány órányi várakozásra voltam kárhoztatva ma délután Budapesten... de nem bántam meg. Közel volt a Füvészkert, és ha jól rémlik, az idei évben még nem is látogattam meg. Az olvasóknak tisztelettel jelentem, a hiányosságot pótoltam, tényképek alant.

Majdnem dzsungel

A Csendes-óceán déli részén, a Fidzsi- és Tonga szigeteken őshonos Sir John Bates Thurston pálmája, a Pritchardia thurstonii, amely levéllemezeinek mérete eléri a csaknem 2 méteres átmérőt. Esernyő helyett...

A Dendrocalamus asper rászolgált a leggyakrabban használt közönséges nevére, amely nemes egyszerűséggel: óriás bambusz. Mert magas (feltéve ha a 20-30 méteres magasságot számottevőnek vesszük).

Sabal mexicana, azaz mexikói szabalpálma costapalmate levéllemeze. Korrekt.

Van-e élet a Földön, a Pálmaházon túl? Yucca elata, szappanfa pálmaliliom.

...és végül egy csíkos levelű páfrányfenyő (Ginkgo biloba 'Variegata'). Nem tudom, hogy csak most vettem észre, vagy új beszerzés. Nem túl gyakori.

Persze van még néhány látnivaló, szimpla érdeklődőknek kellemes 2 órás séta, fanatikusoknak pedig 2 nap rohanás. Amíg nem gázolunk bokáig a latyakban, irány a Füvészkertbe gyönyörködni. Felnőtteknek 800 jó magyar Forint, diákoknak és nyugdíjasoknak 350.

Sivatagi show

Már szinte teljesen elfelejtettem, hogy milyen érzés, ha esik az eső. Az kicsit szomorúbb, hogy szinte az egész országnak volt lehetősége elfelejteni, gyakorlatilag majdnem kiszáradt a Kárpát-medence patakostól, folyóstól, Balatonostól. Némi túlzással persze. Nem is posztoltam, hanem öntöztem egyfolytában, aszály volt a Pálmaliget blogon is, eddig…

Szekszárdon egy emberről tudok, aki évek óta figyeli a helyi időjárást, és online hozzáférhetővé teszi az adatokat. Gyakran figyelem a honlapját, főként a statisztikákat. (Van amúgy neve is, Hollendus Zoltán.) Mérései alapján a három nyári hónapban mindösszesen 59 mm csapadék volt. Ehhez társult hosszú heteken keresztül a 30 °C feletti nappali maximum hőmérséklet. Ennek eredményeképp elmaradhatott a fűnyírás, mivel az öntözetlen kertekben és parkokban még júniusban kiszáradt a fű, és azóta szép szalmasárga volt. Ilyen volt az én kertem is, szavannára emlékeztető, kiszáradt növényekkel, teve helyett kutyával.

Néhány tesztnövény kivételével a kiültetett pálmákat természetesen öntöztem. Arra voltam (és vagyok ugyebár) kíváncsi, hogy inváziós fajjá tud-e válni a Trachycarpus fortunei, a Sabal minor vagy a Chamaerops humilis, így a tesztalanyoknál csak annyi volt a gondoskodás, hogy felhúzott szemöldökkel néztem, hogy szárad le egy újabb levél, aztán még egy. Ezzel a nyári kísérlettel pont nem tudok sem igazolni, sem cáfolni semmit. Egy átlagosnál szárazabb évben már nyáron elpusztulnak ezek a szerencsétlenek, így a hidegtűrés az idén, ezeknél a példányoknál nem oszt, nem szoroz. A többi pálma nődögélt, de a kedvezőbb, szabadföldi nevelés miatt az átütő különbség a fejlődés intenzitásában elmaradt, néha még asszimilálni sem tudtak a melegben. A sivatagi élőhelyekről származó pálmák persze jól viselték a száraz forróságot, de ezt nem volt bonyolult előre kikövetkeztetni, ált. isi alsó tagozat.

A globális klímaváltozás miatti vészharangkongatóból több van, mint pálmakertészből – ezért sem veszem el a nyilván okkal aggódók kenyerét…–, úgyhogy a klimatológiai elemzést hagyom a bölcsekre. Viszont van néhány adat a Klímabarát Települések Szövetsége (amelynek Szekszárd is tagja) weboldalán, amit érdemes idézni, majd átolvasni, pl:

„1901 óta a 9. legmelegebb tavasz után június az ötödik, július a második, augusztus pedig a negyedik legmelegebb hónap volt, összességében a 2. legmelegebb nyarat eredményezve az országban.”

Nem csoda, hogy nem fáztunk…

Száraz

(A kép csak illusztráció, ráadásul esküszöm, hogy nem tudom kitől vettem el... sorry.)