2012. március 30., péntek

Picea smithiana – Smith emlékére

Többször is eszembe jutott már reflektorfényben lévő előadók kapcsán, hogy az alkotóknak vajh' állást kell-e foglalniuk (aktuál)politikai döntésekben a közönség előtt. Első körön azt gondolnám, hogy nem, legyen már magánügy… de az a szerencsétlen művész miről danolgasson, ha nem arról, ami őt igazán megérinti. (Amúgy Kovács Ákos nevűről jutott ez eszembe, aki annyira azért nem szerencsétlen, sőt igazán szerencsés, hogy életében felismerték a művészetét, vagy legalábbis azt, amit csinál. Még egy Kossuth-díjat is kapott ezért, és igazán jeles személyek adták, nyilván büszke is erre…)

És kerülhet egy alapvetően kertészeti blogra politikai színezetű post? Semmi keresnivalója nem lenne itt, úgyhogy inkább talán egy növényről, amely tudományos neve James Edward Smith (1759-1828) angol botanikusnak állít emléket:


Picea smithiana – Himalájai hosszútűs luc, himalájai csüngőágú luc

Ahogy az amerikai szitka-luc méreteivel, úgy ez a faj leghosszabbra növő tűivel tartozik a „legek” lucai közé. Jó helyen, üde talajon, hosszan csüngő ágaival az egyik legszebb luc: széles kúpos alakú, ívesen hajló vagy ereszkedő oldalvezérágairól a körben álló tűktől „hengeres” oldalhajtások omlanak alá. Hazája a Himalája, ahol Kasmírtól Nepálig, Tibetig terjed (2100-3600 m), és a termékeny völgyekben óriás fává (<60 m × <2 m) is megnőhet. Koronája kúpos vagy szabálytalan, külső kérge durván pikkelyes, világosbarna vagy szürke. Hajtásai világos sárgásbarnák, majd szürkék, kopaszak, tűlevelei a csavarvonalas rend szerint körben állók, a hajtás csúcsa felé irányulók, tűi (3,3–5,5 cm) hajlottak, négyélűek, nem feltűnően légzőnyílás-sorosak, fénytelen zöldek vagy hamvasak. Tobozai (10–18 cm) keskeny alapból szélesedők, inkább tojásdadok, zöldből, ritkábban bordó árnyalatból fényes világosbarnára érnek, pikkelyei ívesek, domborúak.

Picea smithiana


A Picea smithiana leírásának egyetlen forrása, amelyet szó szerint idéztem:
Dr. Debreczy Zsolt – Dr. Rácz István: Fenyők a Föld körül. Dendrológiai Alapítvány, Budapest 2000. ISBN: 9630058987

Fotó: Christopher J. Earle, www.conifers.org

2012. március 12., hétfő

Brahea armata – A mexikói ezüst

A Brahea armatáról szinte minden szakkönyvben, illetve a pálmafélék bemutatására szakosodott weboldalon ugyanazt a néhány mondatot találom. Érthető, hiszen a botanikai leírásban nem lehet nagy különbség a szerzők munkái között, viszont az „érdekesség” vagy „egyéb információ” bekezdésben sincs sok eltérés. Pedig én mindig erre vadászok, mert az, hogy a növény costapalmate levéllemeze hány szegmensből áll, csak néhány fanatikust érdekel. Viszont nagy az öröm, ha kiderül, hogy a Brahea armata magjának kivonata 5-alfa-reduktáz gátló hatású, így prosztata megnagyobbodás ellen használható, továbbá a kopaszodás ellen is hat, sőt a szer használata esetén hajvisszanövés tapasztalható. Igaz, potenciazavarokat okoz… Nem vagyok – egyelőre – negyven feletti, és a hajam is az átlagosnál sűrűbb, úgyhogy az 5-alfa-reduktáz-gátlás most még nem érdekel annyira, szóval keresem a „további infót”…

Nagyon virágzik
Fotó: L. R. Landrum

Etimológia. A Brahea nemzetség neve Tycho Brahe (1546 – 1601), dán származású csillagásznak állít emléket. Brahe eleinte – nyilván nagy tudományossággal – horoszkópokat készített. Sikerült is megjósolnia I. Szulejmán halálát, igaz, a szultán addigra már halott volt, mert Zrínyi Miklós, a szigetvári hős végzett vele. S.K. Ezért a bölcs jóslatért egy kedves rokona, Manderup Parsberg folyamatosan cukkolta, míg egy párbajban el nem döntötték, hogy valóban vicces-e a kései jóslat. A csillagász vereséget szenvedett, és orrából egy darabot otthagyott a párbajtéren, de igazi reneszánsz tudóshoz híven aranyból, ezüstből és rézből olyan műorrot csináltatott magának, amely teljesen bőrszerű benyomást keltett. Mondjuk nem ezért lett a nemzetség neve Brahea, hanem mert lenyűgöző tudású csillagász volt. Tycho Brahe halálának oka amúgy mindmáig tisztázatlan, egyes feljegyzések szerint egy féktelen tivornya eredményeként vizelési probléma lépett fel nála, és húgyhólyaggyulladásban halt meg. Ha tudta volna szegény, hogy a mennyi mindenen segít a Brahea armata magjának kivonata… A latin eredetű armata kifejezés különben fegyverest jelent, de ez csupán a levélnyél tüskézettségére utal.

A Brahea armata (közönséges nevén: sziklapálma, mexikói kék pálma vagy mexikói ezüst pálma…) Észak-nyugat Mexikó (Baja California, Sonora) mészköves sziklás sivatagjainak és Dél-Kaliforniának a jellegzetes pálmája. Természetes élőhelyén általában 9 – 12(15) méteres magasságot ér el. Törzse masszív, levélalap-maradványos, szürkésbarna színű, idősebb korában repedezett, és gyakran szoknyaszerűen borítják a leszáradt levelek. A törzs alapja sokszor kiszélesedik, átmérője eléri a 45 cm átmérőt. Costapalmate típusú induplikát levéllemeze viaszréteggel borított, hamvaskék vagy kékesszürke színű. A levél 1 – 1,2 méter átmérőjű és 40 – 50 szegmensből áll. 1,2 – 1,5 méter hosszú levélnyelének szélét lefelé irányuló hegyes tüskék borítják. A 4(4,5) méteres impozáns virágzata hosszan lecsüngő, kétivarú (hímnős) virágai sárgás krémszínűek. Gyümölcse 2,5 cm átmérőjű, teljes érésben sárga színű, barna foltozottsággal. Magja 18 – 22 mm nagyságú, barna színű.

Szaporítása –mint a pálmaféléknél általában – magvetéssel történik, a friss mag 12 – 16 hét alatt 25 – 30°C hőmérsékleten könnyen csírázik, csírázóképességét akár 3 évig is megőrzi. Eredeti élőhelyéből és származásából adódóan nagyon fényigényes faj, rövid szoktatás után a tűző napot kiválóan viseli. Magyarországon fűtött takarás nélkül eddig nem bizonyult télállónak, bár hidegtűrését az amerikai és az európai megfigyeléseken és kísérleteken alapuló szakirodalom is -12 – -15°C-ra becsüli.

A növény angol (blue hesper palm) és német (Blaue Hesperidenpalme) neve újabb kérdéseket vet fel. Vajon miért használják egy csillagászról elnevezetett nemzetségbe tartozó növénynél a hesper (hesperus, hesperis) kifejezést, amely a „nyugat” mellett Esthajnalcsillagot (Vénusz) jelent? Olyan szépen ragyog a növény levélüstöke a Los Angeles-i és Karl Marx Stadt-i, akarom mondani Chemnitz-i éjszakában? Az első helyes válaszadó kap egy fügét!

2012. március 9., péntek

Olea europaea – dicsőség és béke

Az olajfa Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger menti mediterrán régióban sokhelyütt termesztett növény. Az éves olajbogyótermés a világon megközelítőleg 20 millió tonna, amelynek több, mint felét az európai országokban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában termesztik. Az egyik legrégebbi kultúrnövény, amelynek legfontosabb terméke a gyümölcse, és az abból sajtolt olívaolaj. A hihetetlen kort megélő olajfákra számos utalás esik a Bibliában is, az Olajfák hegyénél a Gecsemáné kertben még ma is jó néhány matuzsálemkorú növény él, amelyek minden bizonnyal tanúi voltak Jézus tanításainak.


Olíva
Woodville, Hooker, & Spratt: Medical Botany (1832)

Legfeljebb 8-10 m magasságú, lassú növekedésű örökzöld fa vagy ritkán cserje. Az olajfa a természetben az európai mediterrán égövön karsztbokor erdőkben, száraz területeken, jellemzően meszes talajon tenyészik. Törzsének felülete a fiatal példányoknál sima, világosszürke színű, idősebb korában csomós, és gyakran elcsavarodott. Fénytelen hajtásai ezüstös zöldek vagy ezüstös szürkék, kopaszok. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék lándzsásak, nyelük rövid, szélük sima vagy szabálytalanul fűrészes. A 4 – 10 cm hosszú, 1 – 3 cm széles bőrszerű levéllemez felül fényes zöld, a fonákon világoszöld. A végálló, buga virágai sárgásfehér színűek, illatosak és májusban nyílnak. Termése csonthéjas, a kemény magot húsos burok fedi.

A tűző napot jól tűrő, könnyen nevelhető dézsás növény. A talaj iránt nem túl igényes, a meszes, köves talajokat éppúgy elviseli, mint az agyagos homokot. Tavasztól őszig a kertben vagy teraszon tartható, de télen tanácsos világos, hűvös helyen vinni. Néhány fokkal fagypont fölött akár kevés fénnyel rendelkező helyiségben is átteleltethető. Télen visszafogottan öntözzük. A kiszáradásra, a kevés fényre, és télen a száraz melegre levélszáradással és levélhullással reagál. A metszést és a csonkolást jól tűri. A visszametszés hatására a növény zömökebb lesz, elbokrosodik. A dézsában tartott növényt akár hosszútörzsű fácskává is alakíthatjuk. Magyarországon szabadföldben csak nagyon védett helyen nevelhető, de a kiültetés helyének pontos megválasztásával sem garantálható, hogy ellenáll a zord hidegeknek… Csaknem esélytelen. Azért egyet kiültetek, béke legyen vele…