Cycas revoluta – japán cikász

Tudományos név:

Cycas revoluta Thunb. Verh. Holl. Maatsch Weetensch. Haarlem 20: 424, 426. (1782)

Tudományos nevének szinonimái:

Cycas inermis Oudem., Arch. Néerl. Sci. Exact. Nat. 2: 394 (1867), nom. illeg.

Cycas miquelii Warb., Monsunia 1: 181 (1900).

Epicycas miquelii (Warb.) de Laub., Blumea 43: 393 (1998).

Közönséges név:

Japán cikász. Történeti szempontból teljesen érthetően, de rendszertanilag némileg helytelenül a köznyelvben használatban van a szágópálma, cikász pálma, pálmafenyő, páfránypálma kifejezés is. (A szágópálma megnevezés a Metroxylon sagu növényre használatos, amely a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozik.)

Rendszertani besorolása:

A jelenlegi rendszertani osztályozás a virágos vagy magvas növények (Spermatophyta) kládhoz tartozó külön törzsként kezeli a cikászokat (Cycadophyta). A Cycadopsida osztály Cycadales rendjében a bunkóspálmafélék (Zamiaceae) és a stanger-cikász félék (Stangeriaceae) családja mellett a cikászfélék (Cycadaceae) egy nemzetséggel és megközelítőleg 105 fajjal képviseltetik magukat. A Cycas nemzetséget további 7 szekcióra tagolták, amelyekből a Cycas revoluta az egyes számú Asiorientales szekcióba tartozik.

Etimológia:

A Cycas név Carl Nilsson Linnæus (1707 – 1778) svéd természettudóstól származik, aki Hendrik Adriaan van Rheede tot Drakenstein (1636 – 1691) 1682-ben Todda Panna néven leírt növénye illusztrációjának felhasználásával alkotta meg nemzetséget a modern botanika számára. Linné úgy gondolta, hogy Rheede Hortus Indicus Malabaricus című gyűjteményes kötetében szereplő növénye megegyezik a Theophrasztosztól (Kr. e. ~371 – ~287) fennmaradt (κύκας) néven illetett növénnyel – a görög természettudós metszetén valószínűleg egy dumpálma (Hyphaene thebaica) látható –, és a téves értelmezés eredményéül, kizárólag a megjelenés alapján nevezte el a csoportot a Theophrasztosz által használt szó latinizált változataként Cycas nemzetségnek.

A fajnév a latin „revolutus” kifejezésből származik, amely visszatekeredőt jelent, utalva ezzel a fiatal levelek alakjára.

A növény leírója Linné egy „apostola”, Carl Peter Thunberg (1743–1828). A svéd természettudós az Uppsala Egyetemen volt Linné tanítványa, és a Holland Kelet-indiai Társaság hajójával jutott el Japánba. 1776-ban a rövid ott tartózkodása alatt jó néhány fajt gyűjtött össze és írt le, tudományos tevékenységének eredményeit az 1784-ben megjelent Flora Japonica című munkájában tette közzé.

Todda Panna

Elterjedése:

Természetes élőhelye Japánban van, Kyushu (Kjúsú)- és a Ryukyu-szigeteken (Rjúkjú- vagy más néven Nanszei-szigetek) de kisebb állományok megtalálhatóak Kína keleti részén Fujian (Fucsien) tartományban (Lianjiang Xian, Xian Ningde). Igaz, ez utóbbi területeken az 1960-as években még szórványosan elterjedt növény mára csaknem teljesen kipusztult az természeti katasztrófák, az élőhely csökkenése és legfőképp a túlzott gyűjtés miatt. Legtöbbször a partközelben, gyakran meredek sziklafalakon tenyészik. A japán cikász számos apró szigeten szinte egyetlen növényként fordul elő, amelynek feltételezett oka, hogy a hollók és varjak a magokat magukkal viszik, majd a húsos, külső maghéj elfogyasztása után ezeket a magokat elhullajtják, így azok a szirteken kicsíráznak. Eredeti élőhelyén többszázezer növényt tartanak számon, így a legkevésbé veszélyeztetett faj a nemzetségből.

Származása:

Az általánosan elfogadott nézet szerint a cikász-szerű növények, és talán a valódi cikászok a földtörténeti óidő (paleozoikum) felső-karbon időszakában jelentek meg. A szárazföldi növényvilágban egyértelműen a perm időszak volt a nyitvatermők uralomra jutásának időszaka. Ekkor jelentek meg a páfrányfenyők, és kezdek elterjedni a cikászok is. A triász időszak végére már sok helyütt dominánsak voltak, bár vannak adatok, amelyek arra utalnak, hogy a cikászok és a páfrányok még sokáig uralták a biomasszát. Küllemük nem sokat változott az elmúlt 150 – 200 millió évben, amit bizonyítanak a triász korból az ősmaradványokként is megőrződött lenyomataik, részleteik. Élő kövületnek tekinthetőek, évmilliókon át a kihalási eseményeket túlélve szinte változatlan megjelenéssel maradtak fenn. A fosszilis bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy az Asiorientales szekcióba tartozó Cycas revoluta és a Cycas taitungensis a nemzetség többi fajától mintegy legalább 30 millió évvel ezelőtt vált külön.
A fentiekkel némileg ellentétben egy, a Science folyóiratban közzétett új tanulmány egészen mást állít a cikászok eddig ismert, illetve feltételezett származásával kapcsolatban. Dr. Nathalie Nagalingum és munkatársai a cikászok 11 nemzetségének, a jelenleg ismert fajok megközelítőleg kétharmadának vizsgálata során megállapította, hogy a ma élő növények mintegy 12 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, így az az emblematikus jelző, mely szerint "élő kövületekről" van szó, a valóságban nem állja meg a helyét.

Botanikai leírás:

A Cycas revoluta – a Zamia furfuracea mellett – a legelterjedtebb faj a családból a hazai kereskedelmi forgalomban, így a nemzetségből szinte kizárólag ezzel növénnyel találkozhatunk.

Gyökérrendszerére jellemző, hogy egy erős központi gyökérből számos oldalgyökér ered. A nitrogénszegény területeken a talajon vagy a talaj fölött lévő látványos másodlagos gyökereiben nitrogénkötő cianobaktériumok (Anabaena) élnek szimbiózisban a növénnyel. A kifejlett növény törzse a 2 – 5(8) méter magasságot is elérheti, átmérője pedig 25 – 40 cm-t. Törzse általában nem ágazik el, de a japán kolostorok elé ültetve gyakran előfordulnak olyan matuzsálemkorú példányok, amelyeken jó néhány levélüstök díszíti a sok esetben többszáz éves cikászt. A növény törzsét a lehullott levelek elfásodott levélalapjaiból álló pikkelypáncél fedi. Kérge szürkés vagy barnásfekete, pikkelyes.

Spirálisan álló szárnyasan összetett levelei a törzs csúcsán üstököt alkotnak. A levélgerinc rövid, 5 – 10 cm hosszú, tüskézett, négyszögletű keresztmetszettel. A levelek merevek, bőrszerűek, színük fényes sötétzöld. A fiatal levelek ennél világosabbak, sérülékenyebbek, merevségüket az összegöngyölt szőrös levélkezdemények csak a teljes kinyílásuk után érik el. A növénynek több színváltozata létezik, az aranysárgától a tarka levelűig. A 60 – 150 cm hosszú, sárgás színű levélgerincen 70 – 150 pár, szabályosan elhelyezkedő levélke található. A levélkék a levéllemez középső részén 8 – 20 cm hosszúak, 0,3 – 0,6 cm szélesek, és a levélgerinccel 45°-os szögben állnak.

Visszatekeredett levélkék

Fotó: George Shepherd

Levélüstök

Fotó: 内田成康

Virágtakaró nélküli virágai kétlakiak, azaz a termős és porzós virágzatok külön növényeken fejlődnek. A porzós virágzat igen látványos, felálló, halványsárgás színű, 30 – 60 cm magas és 6 – 16 cm átmérőjű. A termős virágzat gömbszerű, a termőlevelek a magkezdeményekkel a hajtás csúcsán tömötten állnak. A japán cikász elsődlegesen szélbeporzású növény, de a Yonaguni-szigeten élő populációjának vizsgálata során kiderült, hogy a beporzásban részt vesz az ott gyakori Carpophilus chalybeus is. Magját vörös színű, húsos külső maghéj (sacrotesta), és kemény, sima felületű vagy hosszanti irányban barázdált sárgásbarna színű belső maghéj (sclerotesta) burkolja. A mag 20 – 30 mm hosszú és 15 – 10 mm széles. Alakja gömbszerű, kissé elhegyesedő.

 Női és hím ivarú virágzat

Fotó: Forest & Kim Starr

Felhasználás:

A cikászok törzsének belsejében keményítőben gazdag bélszövet található, amely szágót raktároz (ebből származik a Cycas revoluta egyik magyar, közönséges neve is, a japán szágó), és élelmiszer-előállításra a bélszövetből, illetve a növény magjának belső táplálószövetéből származó szágólisztet használják. Mivel a növény minden része – különböző mértékben bár, de – mérgező, főzéssel, áztatással vagy pörköléssel kell kivonni a mérget, hogy a szágóliszt fogyasztható legyen. A tradicionális japán konyhában is szerepet kap a nem túl gyakran a Cycas revoluta magjának felhasználásával készített miso (japán nevén: sotetsu miso, nari), amely egy erjesztett, sűrű paszta. Jellemzően levesekbe, öntetekhez és pácoláshoz használják. A miso általánosságban – a cikász magvai helyett – főtt szójababból készül, amelyhez rizst vagy árpát adnak. Erjesztve alkoholos italt is készítettek belőle. A növény gazdasági jelentőségére jó példa, hogy a 18. században a szigetországból a kivitelét halálbüntetéssel sújtották.

Japán újkori történelmének vízválasztó pillanata volt az 1923. szeptember 1-én történt nagy kantói földrengés, majd a nagy gazdasági világválság. A cukor kereskedelmi értéke csökkent, és a válság a főként cukornádtermesztéssel foglalkozó Okinawa-sziget lakóit magával ragadta. Az emberek kénytelenek voltak az őshonos növényzetet felhasználni az éhhalál ellen. Annak ellenére, hogy tisztában voltak a Cycas revoluta fogyasztásának mérgező hatásával, az elszegényedett termelők feldolgozták a növény törzsét az éhség legyőzésére. Ennek eredménye a cikász-pokol néven (Sotetsu-Jigoku) említett sorozatos és hosszan tartó betegségek megjelenése a szigeten. A növényben az elsődleges méreg a cycasin, de ezen kívül tartalmaz ß-N-metilamino L-alanint (BMAA) is, amely egy neurotoxin. A mérgezés tünetei hányás, hasmenés, gyengeség, rohamok, májelégtelenség, belső vérzések végtagbénulás és idegrendszeri károsodás is lehetnek. Klasszikus betegség a Parkinsonizmus-demencia komplex, amely során a Parkinson-kórra jellemző mozgásos tünetek, elbutulás és bénulás jelentkeznek.

A Japán Gyógyszerkönyv nem tartalmazza, mint gyógynövényt, de a hagyományos kínai orvoslásban szerepet kapott vérzéscsillapító hatása miatt.

Levele közkedvelt alapanyag a virágkötészetben, az Egyesült Államokba évente csaknem 3 millió levelet exportálnak. Ázsiában jellemzően a temetkezésben használják dekorációként, ennélfogva más területen nem túl kedvelt díszítőelem. Tájképi felhasználása csak a trópusi és szubtrópusi klímájú országokban jöhet szóba, de szobai dísznövényként mindenütt elterjedt.

Környezeti feltétel:

Bár nem tartozik a legkönnyebben tartható szobanövények közé, némi odafigyeléssel végigkísérhet minket és néhány utánunk következő generációt az élete során. Fényigényes növény, fejlődési zavarait is általában ennek hiánya okozza. Ilyenkor megnyúlt, erőtlen leveleket hoz, melyeken a levélkék ritkán állnak, világoszöldek, és gyakran el is pusztulnak. Ez nem jelenti egyben a növény pusztulását is, ám intő jel a tartását illetően. Jó vízáteresztő-képességű termesztőközeget igényel, ezért talajába keverjünk kertészeti perlitet, alginitet, sódert vagy homokot. Nyáron a fejlődési időszakban gyakrabban öntözhetjük, de a téli időszakban hűvös és világos teleltető helyre és pihenési időszakra van szüksége. Ilyenkor az öntözést is visszafogottan végezzük. Kiváló szárazságtűrő növény (xerofiton), a levelét vastag kutikula és viaszréteg borítja, így jellemzően nem a kiszáradásától, hanem a túlöntözésétől kell tartani. Tavasztól őszig a szabadban nevelhető, ilyenkor a növény megerősödik, és minden bizonnyal elegendő fényhez jut. A hazai klímán nem érdemes kísérletezni a kiültetésével, a -6°C alatti hőmérséklet ugyanis már komoly károkat okozhat.

 Minden növénytermesztéssel foglalkozó szakember más talajkeverékre esküszik a Cycas revoluta nevelése esetében, a legfontosabb kritériumoknak tökéletesen megfelel az

1 rész alginit

1 rész tőzeg moha

1 rész apró szemű fenyőkéreg

1 rész homok

1 rész fekete komposzt keveréke.

Művészi téli védelem a Kiotói Botanikus Kertben

Fotó: 内田成康

Szaporítás:

A Cikász revoluta kétségtelenül a legnépszerűbb cikász a világon. A természetben előforduló cikászokról a növények védelme miatt ritkán kerül kereskedelmi forgalomba szaporítóanyag, de a termesztésben előforduló növényekről százezerszám importálnak magokat Japánból és a nagyobb kínai termesztőterületekről (Guangdong) szerte a világba. A szaporítás magvetéssel történik. A növény magja pár napos beáztatás után 1-2 hónap alatt 25 °C hőmérsékleten könnyen kicsíráztatható. A magokat a talajon elfektetve kell csíráztatni úgy, hogy a mag 2/3 része a talajfelszín alatt legyen. A csíráztatáshoz a legmegfelelőbb a tőzeg és perlit 50:50 arányú keveréke. Az idősebb növények törzsén gyakran fiatal sarjak találhatóak, amelyek a növény vegetatív elterjedését biztosítják. A sarjakat a tavaszi leválasztás során a már ismertetett földkeverékbe kell elültetni, így ezzel a módszerrel, mérsékelt öntözéssel, 25 °C hőmérsékleten szerencsés esetben új növények nevelhetőek.

Leggyakoribb betegségei:

A cikászoknál leggyakrabban tartástechnológiai hibákból eredő élettani betegségekkel találkozhatunk. A helytelenül megválasztott, nem megfelelő vízelvezetésű termesztőközeg miatt a túlöntözéstől könnyen pangó víz, ettől pedig gyökérrothadás következhet be. A nyári időszakban, ha nagyon magas a hőmérséklet, és a növényt ritkán öntözzük, akkor az alsó levelei sárgulhatnak, leszáradnak. Ez utóbbi az idősebb növényeken található több éves levelek esetében természetes folyamat is lehet. A helyesen összeállított talajkeverék szerkezete megfelel a növény igényeinek, és általában elegendő mennyiségben tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyek létfontosságúak a cikászok növekedéséhez és az életműködésükhöz szükséges energia előállításához. Ha egy adott elem nem áll megfelelő mennyiségben a növény rendelkezésére, akkor különböző hiánytünetek, élettani betegségek jelennek meg. A tünetekről a pontos kiváltó okot nem minden esetben könnyű felismerni, pedig nagy figyelmet kell fordítani rá. A helytelenül táplált növény gyengül, így nő a betegségek iránti fogékonysága is, és szélsőséges esetben akár a cikász pusztulásához is vezethet.

A leggyakrabban előforduló hiánybetegségek és tüneteik

Nitrogénhiány:

A növény számára szükséges tápelemek közül a nitrogénnek van a legnagyobb jelentősége. A nitrogén fehérjealkotó, és leginkább a vegetatív szervek növekedését és fejlődését segíti. A nitrogént a cikászok nitrát- és ammóniumion formájában veszik fel a talajból, és ebben különös szerepe van a már említett szimbiózisnak, amely révén a növény több vizet és tápanyagot képes felvenni a talajból. A nitrogénhiány tünetei kezdetben az idősebb leveleken jelentkeznek, amelyek megfakulnak, halványzöldek lesznek, míg a fiatal levelek továbbra is normális zöld színűek maradnak. Később az egész növény megfakul, a levelek sárgászöldek lesznek, a fejlődés lelassul, majd megáll. Nehezíti a hiánytünet felismerését az, hogy az alsó levelek sárgulása természetes folyamat is lehet, hiszen az elöregedett levelekből a mobil tápanyagok egy részét a növény visszaszívja. A nitrogénhiány a szabadban nevelt cikászoknál könnyen kialakulhat hosszan tartó esőzések után, mert a talajból a nitrogén, mint oldható elem kimosódhat. A hiánytünet könnyen megszüntethető nitrogéntartalmú levéltrágyázással, illetve a talaj tápanyag-utánpótlással.

Vashiány:

A vas a legtöbbször a megfelelő mennyiségben jelen van ugyan a talajban, de számos okból felvehetetlenné válhat. Ez történhet a kimondottan meszes, szikes talajok esetében, ahol a különböző vízben oldódó sók felhalmozódnak a talajban. Ezt a felhalmozódást okozhatja a kemény víz vagy a túlzott műtrágyázás is. Vashiányos tünetek jelennek meg a növényen a tömör, a túlságosan nedves, rossz vízgazdálkodású talajon, továbbá abban az esetben, ha a növény átültetése során mélyebbre kerül, mint eredetileg volt. Vashiány esetén a növény klorofiltartalma csökken, és a fehérjeszintézis gátolttá válik. A hiánybetegség jellegzetes tünete a klorózis, amely elsősorban a fiatal leveleken jelentkezik. A levélkék világosodnak, sárgulnak, de a nitrogénhiánytól eltérően nem teljesen egységesen, a levélerek zöldek maradnak. Súlyos hiány esetén a levél szinte teljesen kifehéredik. A vashiány tüneteit kiváltó okok megszüntetése után a talajon keresztül végzett utánpótlás mellett hatékonyabb a kelatizált vas-vegyületekkel történő levéltrágyázás.

Magnéziumhiány:

A magnézium a növények zöld színét adó klorofillnak a központi eleme. Jelentősége legfőképpen a növények asszimilációs folyamataiban van, amely során az növény a felvett anyagokat átalakítja, és beépíti saját szervezetébe. A magnéziumhiány során a klorofill pusztulásából eredő tünetek az idősebb leveleken jelennek meg először. A cikászok alsó levelein a levélkék sárgás árnyalatúvá válnak, de a levélgerinc és környéke még hosszabb ideig zöld marad. A leghatékonyabb védekezés a gyökérzónába juttatott vagy levéltrágyázásként felhasznált keserűsó, vagy más néven magnézium-szulfát adagolás.

Mangánhiány:

A mangán jó néhány alapvető életfolyamatban részt vesz, mint pl. a fotoszintézisben vagy az oxidációs-redukciós folyamatokban. Hiánytünete elsősorban az erősen meszes, karbonátos talajba ültetett növénynél fordul elő. A mangánhiány tünetei a cikászok fiatal leveleinek felső harmadán jelentkeznek. A szürkészöld foltok megjelenését sokszor jellegzetes elhalás követi, amely során a levélkék begöndörödnek. A hiánybetegség okozta kár mérsékelhető kelát-komplexekkel történő levéltrágyázással vagy beöntözéssel.

Cinkhiány:

A sejtek a nehézfémek közül a vas után a cinket tartalmazzák legnagyobb mennyiségben. A növényekben lejátszódó számos biológiai folyamatban a cinknek fontos szerepe van, jelentős enzimalkotórész és enzimaktivátor, fontos szerepet játszik a növények nitrogén-anyagcseréjében. Hiánytünetei a – vashiányhoz hasonlóan – a fiatal leveleken jelennek meg. A növény gyakran kisebb méretű, satnya leveleket fejleszt. A levélgerinc és a levélkék levélgerinchez közeli részei zöldek maradnak, a levélkéken szabálytalan foltokban halvány, fehéres-sárgás elszíneződés jelentkezik. Cinkhiány esetén cink-szulfáttal (ZnSO4) történő kezeléssel (közvetlenül a talajba vagy lombtrágyaként) a további tünetek megelőzhetőek.

A levéltrágyák, mind szervetlen sók, mind pedig kelatizált vegyületek formájában igen hatékonyan alkalmazhatók a mikroelem-hiányos állományok tápláltsági állapotának javítására, de a technológiai művelet nem helyettesítője, hanem kiegészítője a növény talajon keresztül történő trágyázásának. A levéltrágya megtapadását és felszívódását a növény levélfelszínét védő vastag kutikula gátolhatja. Súlyos tápanyaghiányos állapot esetén a különböző tünetek együttesen jelentkezhetnek, megnehezítve a probléma kiváltó okának pontos felismerését. A régóta tartó és nem kezelt tápanyaghiányos állapot legtöbbször levélvégi elhalással is társul.

Károsítói:

Magyarországon a leggyakoribb dísznövénykárosítók a japán cikászt sem kerülik el, elsősorban fiatal levelein a pajzstetvek okoznak károkat, de az általuk kiválasztott mézharmaton a korompenész is megtelepedhet. A pajzstetvek megjelenésére már csak azért is érdemes figyelni, mert azok károkozása a növényen a nem túl gyors fejlődés miatt sokáig éktelenkedhet. Főként a szobában nevelt példányoknál a takácsatka is megjelenhet.

Felhasznált irodalom:

- De Luca, P: A historical perspective on cycads from antiquity to the present. Mem. New York Bot. Gard. 57: 1-7. 1990.

- Botanikai közlemények, 63-64. kötet, Magyar Biológiai Társaság. Botanikai Szakosztály, Magyar Természettudományi Társulat. Növénytani Szakosztály, Akadémiai Kiadó, 1976.

- Dános Béla: Farmakobotanika, Argumentum, 1997.01.01. – 484 oldal

- Turcsányi Gábor (szerk): Növénytan. Kossuth, 2005.

- Gfeller, Roger – Shawn Messonnier: Small Animal Toxicology and Poisonings. Mosby. 1998. Pp 305-306.

- Dr. Kalocsai Renátó – Dr. Schmidt Rezső – Dr. Szakál Pál: A levéltrágyázás jelentősége és alapjai. Agro Napló VIII. évf., 2004.

- Dr. Habil. Sárdi Katalin: Agrokémia – A növénytáplálás alapjai. Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, kari jegyzet, 2003.

- David L. Jones: Cycads of the World. Smithsonian Institution Press, Washington, D.C. 2002.

- Yu-Chung Chiang et al: Paraphyly of organelle DNAs in Cycas Sect. Asiorientales due to ancient ancestral polymorphisms BMC Evolutionary Biology 2009. 9:161

- William Shurtleff – Akiko Aoyagi: The Book of Miso: savory, high-protein seasoning. Ten Speed Press, 2001.

- Tiong Kiong Lim: Edible Medicinal and Non-Medicinal Plants: Volume 1, Fruits.- Springer, 2012.

- Masumi Kono – Hiroshi Tobe: Is Cycas revoluta (Cycadaceae) wind- or insect-pollinated? American Journal of Botany. 2007. 94:847-855.
- N. S. Nagalingum, C. R. Marshall, T. B. Quental, H. S. Rai, D. P. Little, and S. Mathews: Recent Synchronous Radiation of a Living Fossil. Science 11 November 2011: 796-799.Published online 20 October 2011.

- Chen Jiarui – Dennis Wm. Stevenson: Cycadaceae. Flora of China 4: 1–7. 1999.
- Loran M. Whitelock: The Cycads. Timber Press, 2002.