Phoenix theophrasti – A krétai bennszülött

Már esett szó róla, hogy Európában a Chamaerops humilis mellett él még egy pálmafaj, a krétai datolyapálma, amely a görög szigeten kívül mindössze Törökország nyugati részén lelhető fel. A növényt sokáig a közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) egy változatának vélték, de Werner Greuter svájci botanikus 1967-ben új fajként írta le.

Nevét Theophrasztosz (Kr. e. ~371 – ~287) görög filozófus-természettudósról kapta, akinek munkásságában meghatározó szerepet kapott a flóra tanulmányozása is. Művei közt van két nagy botanikai tanulmánykötet, A növények természetrajza és A növények okairól, melyek a kor legfontosabb botanikai művei voltak, és amelyek részletessége alapján méltán nevezhetjük őt a növénytan atyjának. Ráadásul még említést is tett az – azóta saját nevét viselő – pálmákról.

Európában a legnagyobb természetes erdőtársulás, amelynek elsődleges állományalkotó fafaja egy pálmaféle, Kréta észak-keleti részén található, területe mintegy 2,5 hektár. Ha úgy tetszik: pálmaerdő. A geobotanikai szempontból különleges Vai partszakaszt a 70-es években az igen jó dendrológiai ízléssel megáldott hippik felfedezték maguknak, majd a 80-as években a hátizsákos turisták, aztán a természetvédők, akik összeszedték az elődök néhány évtized alatt összegyűlt szemetét. Persze még számos kisebb természetes populáció is megtalálható a szigeten, mint például a Preveli-lagúna pálmaligete is, amelyen 2010. augusztus 22-én tűz söpört végig. Az első híradások szerint a legtöbb pálma az erdőben elpusztult. A későbbi jelentések arról számoltak be, hogy a növények koronája nem szenvedett nagy kárt, és az erdő 30 év alatt talán regenerálódni fog. Négy hónappal a tűz után már látható volt, hogy a krétai datolyapálma nem adja olyan könnyen a bőrét, az elszenesedett levélüstök az ép csúcsrügyből újra hajtani kezdett, és a megperzselt aljnövényzet közt megjelentek az új magoncok is.

Tűz volt, babám…

Foto: ltcnews.gr

A növény védelmére több szervezet és az Európai Unió is Euro milliókat költ (és ezt nagyon helyesen teszi). A pálma a Cretaplant-project keretében 2,2 ha-on került telepítésre a sziget keleti részén, Chrisoskalitissa mellett, ahol egy 80 ha-os rezervátum is a faj védelmét szolgálja, továbbá komoly jelzővédelem van a legnagyobb állományok – amúgy nem túl ritka – bozóttüzének gyors megakadályozása céljából.

A krétai pálmák állományait sajnos már nem csak a túllegeltetés, a bozóttüzek és a lelkes növénygyűjtő turisták veszélyeztetik, hanem a szigeten néhány éve megjelent pálmafúró ormányosbogár (Rhynchophorus ferrugineus) is. Az Ázsiából származó bogár az elmúlt két évtizedben szinte minden pálmatermesztő országban megjelent, és a pálma törzsében fejlődő lárvája komoly pusztítást végzett a gyümölcstermő datolyapálma ültetvények mellett a másik két mezőgazdasági szempontból kiemelten fontos fajnál, a kókuszpálmánál (Cocos nucifera) és az olajpálmánál (Elaeis guineensis) is.

Különben több feltételezés is van arról, hogyan kerültek Krétára ezek pálmák. A legismertebb történet szerint szaracén kalózok érkeztek a szigetre, akik magukkal hozták a datolyákat Észak-Afrikából. Miután a gyümölcsöket elfogyasztották, a magokat eldobálva véletlenül létrehozták a krétai állományt. A magokból mintegy 6000 pálma fejlődött, amelyekből 4500 példány még ma is él. Egy másik legenda pedig úgy tartja, hogy a Phoenix theophrasti Vai állománya majdnem így jött létre, csakhogy az ókor leghíresebb hajósai, a föníciai kereskedők hozták magukkal a gyümölcsöket. Ez alapján lehetne közönséges datolyapálma is, de a jelenlegi rendszertani megközelítés szerint egy faj biztos elkülönítése nem a helyi legendákon alapul, hanem sokkal inkább a géntérképek alapján…

Theophrasztosz pálmája néhány kisebb természetes állománya megtalálható Törökország dél-nyugati részén, a Datça- és a Bodrum-félszigeten. A közeli, azonos nevű település miatt leginkább Phoenix theophrasti ’Gölköy’ néven lehet találkozni a megjelenésében a krétai pálmáktól kissé eltérő küllemű Bodrum-félszigeti növényekkel. Érdekesség, hogy 1993 júniusában ez a néhány száz növény is megperzselődött egy tűz során. Persze ezek is kiheverték.

A Phoenix theophrasti megjelenésében igen hasonló a közönséges datolyapálmához, de törzse lényegesen alacsonyabb annál, ritkán nő 10 méternél magasabbra. Gyakran több törzsből álló, kisebb telepet alkot. A legfeljebb 30 cm átmérőjű törzsén a levélalapok között barna rostos szöveték található. A masszív szárnyasan összetett levelei leggyakrabban kékeszöld vagy szürkészöld árnyalatúak. A 2-2,7 méter hosszú levélgerincen kettes, hármas csoportokban, szabálytalanul állnak a levélkék. Összetett virágzata felálló, a levélnyélen található hegyes tüskékkel védett koronában bújik meg. Kétlaki, áprilistól májusig virágzik, virágai fehérek. Az októberre beérő 1,5 cm hosszú, tojásdad termése narancssárga vagy sárgásbarna színű. A magon kevés és fanyarkás ízű gyümölcshús található, ezért haszonnövényként nincs jelentősége, bár a helyi lakosság szívesen fogyasztja.

Európában és azon kívül is egyre több helyen ültetik kiváló ellenálló képessége miatt, mint a legjobb hidegtűrésű, kékes lombozatú datolyapálmát. Ez a hidegtűrés persze nem jelentős, gyakorlatilag megegyezik a közönséges datolyapálmáéval, tehát a legkedvezőbb körülmények közt is megközelítőleg -12 °C. Ez nem túl sok, és az sem megnyugtató, hogy gyorsan regenerálódik, ha egyszercsak teljesen leég a kert…