2011. december 3., szombat

Yucca filamentosa – Mit neki te zordon Kárpátoknak…


Talán pontosan azért áll hozzám közel ez a növény, ami miatt sok növénykedvelőtől távol: mindent elvisel, ezért szinte már-már közönséges. Ha teljesen száraz és napos helyen van, akkor merev és rövid leveleket fejleszt, göndörödő fehér rostszálakkal a levélszéleken, ha pedig árnyékban él, üde nedves talajon, akkor a levelek megnyúltak és visszatörtek lesznek. Ez utóbbi esetben minden jelző eszünkbe juthat róla, de a „lenyűgöző megjelenésű” biztosan nem. Megtalálható elhanyagolt utak mentén, a temetőkben vagy az évtizedekkel ezelőtt épített parkokban, megbújva egy aranyfa (Forsythia) lombja alatt. Néha újra felfedezik a kertépítők, és valamelyik sárga csíkos levelű kertészeti változata a kertészetekben méregdrágán terjedni kezd, aztán megint semmi.

Volt ideje a fürtös pálmaliliomnak közönségessé válni, hiszen 1675(!) óta van jelen Európában. Az eredeti élőhelye az Amerikai Egyesült Államok Atlanti-óceán menti államaiban van, Florida középső részétől egészen messze, északra, New Hampshire-ig hatol. Ez kb. 2000 kilométer. Mint ide (Szekszárd) Moszkva. Az pedig messze van, legalábbis lóháton…

Yucca filamentosa (Redouté, Pierre-Joseph - Les Liliacées, 1809)

A számomra legérdekesebb példányokat az Alföldön, a telepített homoki fenyvesek közé ékelt legelőkön láttam, konkrétan Pirtó és Kiskunhalas között. Minden bizonnyal az egykori tanyák helyét jelzik – bár sokszor épületeknek már nyoma sincs –, csak a jukkák díszlenek szép sorban, érintetlenül. Úgy tűnik, válogatósak a birkák, és nem kell nekik az amerikai csemege.

A növény különben törzs nélküli, vagy alacsony törzset fejleszt. (25)30 – 60(75) cm hosszúságú, kard alakú levelének színe a világoszöldtől a kékeszöldig változik. Száraz körülmények között a levél kanalasodó végű. Virágzata a növény fölé emelkedik, nálunk 150 – 200 cm magas, de természetes élőhelyén akár 4 méter is lehet.  Illatos virágai jellemzően fehérek, krém- vagy zöldes árnyalattal. Nálunk június közepétől nyílik. A nevelése nem nagy kihívás, bár biztosan akadnak olyan extrém körülmények, ahol elpusztulhat. A hideget kiválóan bírja,  szépen fejlődik a nedves talajon, de egy konténerben nevelt példányt véletlenül öntözés nélkül hagytam az idén. Ez egy nagyon száraz év volt, de a jukka köszöni, jól van.